A ruandai népírtás

 

Itt olvashatsz róla bővebben:

1) https://24.hu/kulfold/2019/04/07/ruanda-nepirtas-25-evfordulo/
2) https://demokrata.hu/vilag/a-ruandai-nepirtas-25-eve-kezdodott-0-117318/

Feladat:

Ruandában az 1994. április 6-i Habyarimana elnök elleni sikeres merénylet utáni tizenhárom hétben mintegy 800.000 ember vesztette életét.. Ruanda tuszi lakosságának háromnegyede, és a genocídium ellen tiltakozó hutuk ezrei estek áldozatul az erőszaknak.

Történelmi háttér

Ahhoz, hogy megértsük, a két etnikai csoport hogyan fordult egymás ellen, nélkülözhetetlen Ruanda modernkori történelmének megismerése. A népirtás előtti Ruanda mintegy hétmilliós lakossága három etnikai csoportból állt: a hutuk alkották a népesség nagy részét (84%), míg a tuszik tették ki a lakosság 15 százalékát. A harmadik, politikai szempontból meglehetősen jelentéktelen népcsoport a twa volt (1%), akiket gyakran pigmeusoknak is neveznek. Ruandában fokozatosan szilárdult meg az a koncepció, mely a tuszi elnevezést a marhatenyésztőkkel, a hutut pedig a földművelő, általában valaki más szolgálatában álló népcsoporttal azonosítja. Ruanda történelme során e csoportok tagjai általában a saját csoportjukból választottak maguknak házastársat, így fokozatosan külső tulajdonságok is megkülönböztették egymástól a hutukat (alacsonyabbak, erősebb testalkatúak, szélesebb, lapos orral) és a tuszikat (magasak, soványak, keskeny orral). Mivel a gazdagságot marhákban mérték, ezért a tuszik kezdtek magukra is úgy tekinteni, mint gazdagabb, uralkodásra termett népcsoportra.

Ugyanakkor az etnikai jellegzetességek nem voltak „kőbe vésve”: a gazdagabb hutuk tuszivá válhattak, előrelépve a társadalmi ranglétrán. Míg ha egy tuszi elszegényedett, hutu lett . Ezek a jellegzetességek abban az időben kezdtek kikristályosodni, amikor az európai gyarmatosítók az országba érkeztek.  Az első európai, aki 1894-ben eljutott Ruandába, egy G.A. von Götzen nevű német utazó és katonatiszt volt. A németek nem foglalkoztak túlsokat ásványi anyagokban szegény gyarmatukkal, az első világháború után pedig el is veszítették Belgium javára. Az 1920-as évektől kezdődően a belga jelenlét sokkal intenzívebb volt a korábbi német gyarmatosítókénál. A belgák saját képükre igyekeztek formálni a ruandai államot, és reformokat hajtottak végre a közigazgatásban az adminisztratív hatékonyság jegyében. Ugyanakkor túlértékelve a tuszik társadalmi szerepét, megerősítették a tuszik „kiválasztottságát”. Csak tuszik viselhettek hivatalt, a hutu hivatalnokokat módszeresen eltávolították. A hutuk nem tanulhattak tovább, hiszen az felkészülés volt az adminisztratív pályára. Ezzel nem csak az 1920-30-as évek, hanem a következő generációs hutuk lehetőségeit is korlátozták. belőle.

Belgium az ötvenes évekig támogatta a tuszik uralmát, de a gyarmatosítás végének közeledtével, valamint a nemzetközi közvélemény  nyomásának hatására elkezdte átszervezni a ruandai közigazgatást és feloldani a tuszik privilegizált helyzetét.

Ruanda 1962-ben nyerte el függetlenségét, és a hutuk alakították meg az első kormányt élén egy fiatal hutuval, Grégoire Kayibandaval.

1) Melyik nép alkotja a többséget Ruandában?

2) Melyik nép tagjai voltak gazdagabbak a 20. század első felében?

3) Kik gyarmatosították a 19. század végén Ruandát?

4) Melyik ország gyarmata lett Ruanda az első világháború után?

5) Mikor lett független Ruanda?

6) Hogyan mondod idegen szóval:

    a) népírtás

    b) kiváltságos (helyzet)