2019. március 21., csütörtök

A Pünkösd

Részlet egy újabb bibliafordításból:

Apostolok cselekedetei, 2. rész:
1Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. 2Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.3Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. 4Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. 5Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. 6Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.7Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? 8Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 9Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 11krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” 12Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” 13Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”

Az első ránkmaradt magyar nyelvű bibliafordítás a 16. század végéről származik, és Károlyi Gáspárnak köszönhető. Hasonlítsátok össze a fenti új bibliafordítással.

Apostolok Cselekedetei, 2. rész
1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Feladatok:

1) Tedd időrendi sorrendbe:
    a) az apostolok különböző nyelveken kezdtek el beszélni
    b) az égből lángnyelvek ereszkedtek az apostolokra
    c) nagy zúgás támad

2) Igaz vagy hamis?

a) az álmélkodik szó ugyanazt jelenti, mint a csodálkozik
b) a több nyelven beszélő apostolokról többen azt gondolták hogy, felöntöttek a garatra (ittas állapotban vannak)
c) az apostolokat vízzel öntötte le a Szentlélek.
d) a Pünkösdkor bekövetkező csodát sokan nem hitték el.



2019. március 20., szerda

A keresztrefeszítés a négy evangélium szerint

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt

Máthé evangéliuma



27. Fejezet

1Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.2Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
Júdás kétségbeesése.

3Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. 4„Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!”5Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 6A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 7Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. 9Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, 10s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
Pilátus ítélete.

11Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. 12A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” 14De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. 15Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.16Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. 19Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” 20A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. 22Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” 23„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” 24Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” 25Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!”26Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása.

27A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.28Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 30Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. 31Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus keresztre feszítése.

32Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 34Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 35Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, 36majd leheveredtek, és őrizték. 37Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 38Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva 40mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” 41Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: 42„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. 43Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” 44Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.
Jézus halála.

45A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 46Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”47Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” 48Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. 49A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 50Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor.

51Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,52sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. 54A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. 55Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.
Jézus temetése.

57Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. 61Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 62Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és 63figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 64Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 65„Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” 66Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.


Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet





Márk evangéliuma



Jézus Pilátus előtt.

15
1Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. 2Pilátus megkérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad mondod” – válaszolta. 3A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. 4Pilátus újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” 5Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. 6Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle. 7Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 8Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. 9Pilátus megkérdezte: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” 10Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. 11Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 12Pilátus ismét megkérdezte: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” 13Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!” 14Pilátus folytatta: „Mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!”15Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása.

16A katonák bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész helyőrséget. 17Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, 18és így köszöntötték: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 19A fejét náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte. 20Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját adták rá.
A keresztre feszítés.

20Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. 21Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti. 23Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.24Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. 27Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. 28Így beteljesedett az Írás: „A gonoszok közé sorolták.” 29Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, 30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 31A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32A Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!” Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. 33Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?”35Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” 36Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”37Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 38A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. 39Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” 40Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome. 41Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése.

42Amikor esteledett – előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt –, 43jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. 44Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. 45Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. 46Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.


"Názáreti Jézus a zsidók királya" latinul. Rövidítve: INRI


Lukács evangéliuma


13Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, 14s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.” 17Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18Az egész nép ezt ordította: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!”19A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. 20Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!” 22Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.” 23De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

A keresztút.

26Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.28Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, 29mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. 30Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”
Jézus a kereszten.

32Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. 33Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. 35A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” 36Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: 37„Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. 38Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” 39Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” 40A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” 42Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” 43Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Jézus halála.

44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. 45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. 47Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” 48És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. 49Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.



Hans Burgkmair: Keresztrefeszítés (1519)
a kereszt alatt: Szűz Mária, Mária Magdolna és János evangélista


János Evangéliuma



191Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. 2A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. 3Aztán elé járultak, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Majd arcul ütötték. 4Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.” 5Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: „Íme, az ember!” 6Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.” 7De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” 8Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy?” Jézus nem válaszolt neki. 10Pilátus kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?” 11Jézus csak ennyit mondott: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne.”

Jézus halálra ítélése.

12Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!” 13E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek, a királyotok!” 15De újra elkezdtek ordítani: „Halál rá! Halál rá, keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” 16Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
A keresztre feszítés.

16Ezzel átvették Jézust. 17Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. 19Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősíttette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” 20A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz; héberül, latinul és görögül volt írva. 21A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” 22De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”
Sorsot vetnek Jézus ruhájára.

23Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. 24Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.
Jézus anyja.

25Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.26Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
Jézus halála.

28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!”29Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.
Megnyitják Jézus oldalát.

31Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztrefeszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. 35Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjétek!” 37Vagy egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
Jézus temetése.

38Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha­ és aloékeveréket. 40Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.



Ismeretlen festő: Keresztrefeszítés
1476 körül
Tempera, fa, 154 x 98 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest


A kép bal oldalán látható Szűz Mária, mögötte hosszú szőke hajjal János evangélista. A keresztet Mária Magdolna öleli át.



2019. március 19., kedd

75 éve történt: Magyarország német megszállása



Ezen a portugál nyelvű híradó részletből az látszik, hogy Magyarországon örömmel fogadják a német csapatokat 1944 márciusában. De ez csak propaganda. A valóság teljesen más volt. A filmet nem a bevonulás napján forgatták (akkor borús, esős idő volt), hanem valamikor a későbbiekben. A filmről itt olvashatsz részleteket: MANDINER


De mi is történt egy háromnegyed évszázaddal ezelőtt?
 (nagyobb osztályok számára ebből a témából várható szövegértési feladat)


75 évvel ezelőtt Marosvásárhely és a Székelyföld Magyarországhoz tartozott, hiszen még 1940-ben Észak-Erdély német támogatással visszakerült a Horthy Miklós kormányzó által vezetett Magyarországhoz. Ennek viszont ára volt: Magyarországnak Németország oldalán kellett részt vennie a második világháborúban.

A Kállay Miklós által vezetett kormány teljesítette a náci követeléseket a hadianyag szállítása és a csapatok frontra vezénylése tekintetében, ugyanakkor béketárgyalásokat próbált kezdeményezni a nyugati szövetségesekkel (Anglia, Egyesült Államok)  A német csapatok a kurszki vesztes ütközet (1943 júliusa) után fokozatosan szorultak ki a Szovjetunióból, a front egyre csak közeledett a magyar határhoz. Hitler, aki tudomást szerzett a magyarok tárgyalásairól, úgy döntött, hogy a magyarok háborúból való kiugrását meg kell akadályozni, ezért 1944. március 18-án Klessheimbe hívta Horthyt, ahol közölte vele Magyarország megszállását. A kormányzó tehetetlen volt, csak annyi mozgástér jutott számára, hogy államfői tisztségét megtartva lehetősége maradt az események későbbi befolyásolására (így sikerült később megakadályoznia a pesti zsidóság deportálását, megszervezni a sikertelen kiugrási kísérletet, stb.).


német katonák a Halászbástyánál Budán

A németek március 19-én, hajnali 4 órai kezdettel megszállták az országot, bevonulásuk után azonnal hajtóvadászatba kezdve azon politikusok és értelmiségiek (pl. újságírók) ellen, akik németellenességükről voltak ismertek.

Fokozatosan szigorították a zsidóságra vonatkozó törvényeket, a Magyarországra érkező Adolf Eichmann vezetésével pedig megkezdték a zsidó kérdés végső megoldásának előkészületeit (Magyarország, egyedüli német szövetségesként, ezt korábban nem volt hajlandó megtenni). Az ország teljhatalmú biztosa Edmund Veesenmayer lett, aki Kállayék helyett egy Sztójay Döme volt berlini követ által vezetett kormányt állított az ország élére.

A megszállás eredményeként Magyarország megmaradt önállóságát is elvesztette, a németek korlátlanul érvényesíthették akaratukat. Március 19-e után fokozódott az ország kirablása is, Németország hadikölcsön címén szinte korlátozás nélkül szállította el a számára szükséges élelmiszert és nyersanyagokat.

Horthy a megszálláskor kialakult állapoton a román kiugrás (1944. augusztus 23.) okozta zűrzavar közepette, Lakatos Géza miniszterelnökké való kinevezésével próbált később változtatni, de október 15-i kiugrása végül sikertelen maradt. A megszállás következtében Magyarország a háborúban ragadt, az elkövetkező egy évben szenvedve el legnagyobb veszteségeit.
A német megszállás előtt Észak-Erdélyben a lakosság legalább 10 százaléka zsidó volt.


























A szöveg nagy része a RUBICON folyóirat 1949. március 19. A náci Németország csapatai megszállják Magyarországot című cikkéből származik

2019. március 13., szerda

A visegrádi négyek




A visegrádi négyek a négy közép-európai posztkommunista ország, a Cseh Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Szlovák Köztársaság nem hivatalos neve. A csoportot eredetileg visegrádi hármaknak hívták, de a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság 1993-es kettéválását követően visegrádi négyekről beszélünk.


A csoport nevét Václav Havel, a Csehszlovákia elnöke, Antall József magyar miniszterelnök és Lech Walesa lengyel elnök találkozóján választották egy 1991. február 15-én Visegrádon tartott eseményen. A találkozón a politikusok nyilatkozatot írtak alá, hogy a három (ma már négy) ország szorosan együtt fog működni az európai integráció felé vezető úton. Ekkor ugyanis még egyik ország sem volt tagja az Európai Uniónak és a NATO nevezetű katonai szövetségnek.





 a négy ország miniszterelnökének  találkozója a lengyelországi Krakkóban 2001-ben

A négy állam viszonya az idők folyamán nem volt mindig felhőtlen, és az úgy tűnt, hogy a V4-ek szövetsége már csak papíron létezik. Az idők folyamán feszültséget okozott például a magyar kisebbség helyzete Szlovákiában, de különbözik a négy ország Oroszországhoz fűződő viszonya is (Lengyelország rossz viszonyban van ezzel a nagyhatalommal). Az utóbbi években viszont, a bevándorlás ellenzése egy táborba terelte a négy országot. Az összetartozás tudatát különböző akciókon, rendezvényeken keresztül próbálják élénkíteni, pl. a Magyarországi közszolgálati tévében van külön V4 híradó, Csehországban ősszel V4-es filmszemle volt.


Államelnökök találkozója (a magyar államelnök Áder János)





A marathóni ütközet

A görög–perzsa háborúk egyik legjelentősebb ütközete, amely Athén és a perzsák között zajlott Kr. e. 490-ben. I. Dareiosz hadai ütköztek meg a Miltiadész vezette görög sereggel. A csata, amely görög győzelemmel végződött, nagyrészt Hérodotosz leírásából ismert.



Feladat:

A perzsa nagykirály hatalma a klasszikus értelemben vett Hellászt már a Kr. e. 6. század végén elérte, ugyanis a Kis-Ázsia égei partvidékén fekvő jón városállamok már ekkor Dareiosz uralma alá kerültek. A perzsák Kr. e. 508-ban szerződést kötöttek Athénnal, ezt azonban az attikai polisz később megszegte, ugyanis segítséget nyújtott a fellázadó jónoknak. Dareiosz számára az eset jó ürügyet jelentett ahhoz, hogy az európai görög területeket is leigázza, de a büntetőhadjárat szervezése végül egészen Kr. e. 492-ig húzódott.

 Ebben az évben hatalmas perzsa flotta indult a félsziget meghódítására, de az Athosz-foknál olyan pusztító viharba keveredett, hogy hamarosan kénytelen volt visszafordulni. Az ázsiaiak tanultak az esetből, és két esztendővel később már a nyílt tengeren keresztül támadtak; a Kr. e. 490-es hadjárat során Datisz és Artaphernész vezetésével leigáztak számos szigetet, felperzselték az Euboián található Eretria városát, majd pedig Marathónnál szálltak partra, hogy a – lovasságuk számára megfelelő – széles síkságon semmisítsék meg a hellén haderőt.

A görög szabadság ügye eközben nehéz helyzetbe került, ugyanis a felkészülés során Athén szinte teljesen egyedül maradt a hódítókkal szemben. A Kr. e. 490-es év során számos város behódolt Dareiosznak, a spártaiak pedig éppen a csata előtti napokban, egy vallási ünnepre hivatkozva tagadták meg a segítségnyújtást. Az ütközetet később ténylegesen irányító sztratégosz – mert ezekből összesen 10 volt –, Miltiadész végül 9000 athéni és 1000 plataiai hoplitával – azaz nehézgyalogossal – és 2000 könnyebb fegyverzetű harcossal érkezett meg Marathónhoz.

Bár a csatáról tudósító Hérodotosz szerint a síkon az athéniakat több százezer harcos várta, a valóságban – már csak a behajózás nehézsége miatt is – ez a létszám nemigen haladhatta meg a 25 000 főt. Mindez azért fontos, mert ha a történészek becslése helyes, akkor azt mondhatjuk, hogy – a hiedelmekkel ellentétben – a hellének helyzete egyáltalán nem volt reménytelen.

Hérodotosz azt írja, nyolcnapos várakozás után – az általános konszenzus szerint Kr. e. 490. szeptember 12-én – Miltiadész kierőszakolta vezértársainál, hogy hajnalban támadást indítsanak a perzsa haderő ellen. A sztratégosz döntése nem lehetett véletlen, hiszen ekkor már a spártai seregek közeledése miatt érdemesebb lett volna kivárni, az esetleges kudarc pedig nagyon komoly árat követelt volna. A jelek szerint azonban Miltiadész tudta, mire készül, ugyanis a váratlan roham olyannyira készületlenül érte a perzsákat, hogy a marathóni csatát a lovasság bevetése nélkül vívták meg.
Szeptember 12-én kora reggel a hopliták váratlanul feltűntek a mező szélén, és pillanatok alatt lerohanták a – főleg íjászatban kiemelkedő – perzsa gyalogságot, mely nem tudta feltartóztatni a masszív alakzatban támadó görögöket. A közelharc során aztán Dareiosz harcosai már nem bizonyultak méltó ellenfélnek az athéniak számára; az ázsiaiak egy része hamarosan a közelben horgonyzó hajókra menekült, a mintegy 10 000 perzsa gyalogos többségét viszont bekerítették, és kegyetlenül lemészárolták.

A marathóni csatában Hérodotosz szerint az ellenség több mint 6000 embert és hét hajót veszített, ami – a reális létszámban gondolkodva – igenis komoly veszteségnek számított. A görögök oldalán ezzel szemben alig kétszázan estek el.

A megalázó vereség után Dareiosz  ---X---, Datisz és Artaphernész félbeszakították a hadjáratot, és seregük maradékával azonnal visszatértek Perzsiába. A kedvező ---Y---  ellenére bravúrral kivívott athéni győzelem ugyanakkor messze nem rendítette meg a nagykirály birodalmát; Hellász csak Dareiosz halála, és a Xerxész (ur. Kr. e. 485-465) trónra lépését kísérő ---Z--- miatt kapott tíz évet a revansra való felkészülésre.

1)Melyik idegen szó jelentheti azt, hogy egyetértés?
2)A következő események közül melyik történt a leghamarább: a marathóni csata, Xerxész uralomra kerülése, a jónok fellázadnak Kis-Ázsiában a perzsa uralom ellen
3) Milyen katona a hoplita? (azon kívül, hogy görög)
4) Nevezzél meg két perzsa uralkodót.
5)Kiknek a vezetője volt Miltiádész ?
6) Helyettesíts be a következő négy szó közül hármat az utolsó bekezdésbe: hadvezérei, lázadások, körülmények, ellenségei.





forrás: Rubicon



2019. március 6., szerda

A L’art pour l’art Társulat különleges karakterei



A L’art pour l’art Társulat, a magyar abszurd humor legkiválóbb képviselője. Első fellépéseiken, 1986-ban nevük még Laár pour Laár volt, az előadásuk pedig Laár András abszurd verseire épült. A siker arra ösztökélte a társulatot, hogy folytassák, nevüket 1987-ben L’art pour l’art Társulatra változtatták. (L’art pour l’art jelentése: művészet a művészetért).




A társulat tagjai és az általuk megformázott karakterek

Laár András, mint Besenyő Pista bácsi
 Dolák-Saly Róbert, mint Naftalin Ernő


Laár András, mint Edebede bácsi
Dolák-Saly Róbert, mint Pandacsöki Boborján

Dolák-Saly Róbert, mint Anti bácsi


Pethő Zsolt, mint Margit
(Besenyő Pista bácsi felesége)
Szászi Móni, mint Kanca


Videók