A telefonhírmondó

1893. február 15-én szólalt meg először Puskás Tivadar bűvös hírközlő szerszáma a Telefonhírmondó. Színhelyül szolgált Budapesten a Magyar utca 6. számú házban néhány szoba. Igaz, önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így „adásait” csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól a Telefonhírmondó kapcsolását. Ez a megoldás sok panasznak lett a forrása. Külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt. Ezzel magyarázható, hogy a technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítéséhez kezdett. Alig fektetett le 70 km-nyi hosszúságú hálózatot, mikor váratlanul 1893. március 17-én meghalt. Művét Popper István mérnök folytatta, aki megfelelő anyagi fedezettel rendelkezett és megalapította a Telefonhírmondó Rt.-t.
(forrás: https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/496.html )

Feladat:

A hazai rádiózás kialakulása Magyarországon másképpen ment végbe, mint a környező országokban, Puskás Tivadarnak a Telefonhírmondó gondolatának megvalósulása következtében. Büszkék lehetünk arra, hogy nálunk Budapesten, Puskás Tivadar jóvoltából már 25-30 évvel a vezeték nélküli rádiózás megindulása előtt broadcasting-szolgálat működött. Ugyanis, amit a vezeték nélküli rádiózás (broadcast) megteremtett, azt a Puskás Tivadar Telefon-hímondója vezetékek segítségével valósította meg. Amikor Edison munkatársa volt, még Edison a telefonban csak két ember közötti összeköttetés eszközét látta, Puskás már a tömegek ugyanabban az időben történő érintkezésének megvalósíthatóságát látta meg benne. 1877 nyarán Puskás Edison európai megbízottja lett, először Londonban, majd Párizsba a fonográf honosításán, elterjesztésén dolgozott. Kiállításokat, bemutatókat rendezett. 1881-ben a párizsi elektromossági világkiállításon Puskás Tivadar is részt vett és helyszíni közvetítővonalakat épített ki a Párizsi Nagy Operaház és a kiállítás egyik csarnoka között. Clément Ader két mérnök munkatársával, (Belisaire Marinovitch és Geza Szarvady) az operaház műsorát közvetítették a kiállítás egyik csarnokába, ahol a meghívottak az Ader mikrofonok segítségével sztereóban hallgathatták az előadást. Ez a sikeres bemutató tette lehetővé Théâtrophone rendszer kialakítását. 1882. február hónapban Puskás Tivadar hasonló bemutatót tartott Budapesten, ahol a Vigadóban rendezett újságíróbál résztvevői 12 db telefonkészüléken hallhatták a Nemzeti Színházból közvetített Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Puskást foglalkoztatta a gondolat, hogyan lehetne ilyen műsorokat több hallgatókészülék között "szétosztani"? A megoldás első változata 1892-re született meg, és ekkor adta be Puskás első szabadalmát: "Új eljárás Telefonújság szervezetére és berendezésére" (1892. július 14.), amelyet 1893. február 4-én egy újabb követte (Javítás a telephone újság szervezésén és berendezésein). Megszületett a Telefon-hírmondó! (The speaking newspaper)

Puskás Tivadar Magyarországon 1893-ban szervezi meg az önálló stúdiót és 1893. február 15-én szólal meg első alkalommal a Telefon-hírmondó, amelynek központja a Magyar utca 6. számú ház néhány szobácskája. Kezdetben nem rendelkezett önálló vezetékhálózattal, ezért a Telefon-hírmondó szolgáltatását csak a telefontulajdonosok hallgathatták úgy, hogy a postaközponttól kérni kellett a Telefon-hírmondó kapcsolását. Puskás halála után Popper István veszi meg a Telefon-hírmondót és elfogadja a kormány engedélyezési feltételeit (1894. szeptember 26.), így létrehozhatja a Telefonhírmondó Részvénytársaságot. Szvetics Emil vezetésével kiépítik a stúdiót, Szmazsenka Nándor zseniális ötlete alapján gazdaságosabb vezetékhálózat kiépítésére nyílik lehetőség. Gyors fejlődésnek indul a szolgáltatás. Önálló hálózatot építenek ki, az előfizetők száma folyamatosan emelkedik, 1900-ban 6 437 előfizetője van. A szolgáltatás beindulásakor még nem ismerték a rádiócsövet és így az erősítőt sem, csupán a szénmikrofon jelét továbbították a kiépített vezetékhálózaton. Ezért a bemondóknak sokszor igen hangosan kellett beszélniük, hogy egyáltalán érthető legyen az elhangzott szöveg. Az 1910-es évek közepétől már erősítőt használtak, amely lehetővé tette más műsorok, hangversenyek, helyszíni közvetítését is.

Az előfizetők száma a háború alatt természetesen visszaesett és a súlyos gazdasági helyzet mellett pótolni kellett a háború alatt megsérült, tönkrement, eltűnt eszközöket is. Popper István a Telefonhírmondó igazgatója felajánlotta a Magyar Távirati Irodának a vállalatot, amely így az összeomlástól megmenekült. Az újjáépítés megkezdődik. 1923-ban olyan nagy hóesés zúdul Budapestre, hogy a vezetékek és a vezetéktartó oszlopok nagyobb része tönkremegy. 1924-re sikerül ismét újjáépíteni, de közben már a rádióval történő kísérletek biztatóan folynak. 1925-ben az előfizetők száma már nem éri el 5 000-et. 1925. december 1-jén a Telefonhírmondó Rt. egyesült az induló Magyar Rádióval és ettől a naptól kezdve "Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt." néven működik tovább. Kevés eltéréssel azonos műsor sugároztak a vezetékes hálózaton is. 1943. augusztusban megszüntetik a Telefonhírmondó szolgáltatást és a légvezetékeket októberig leszerelik.

1) Minek a rövidítése az MTI?

2) Melyik városban hozták létre Telefonhírmondót és mikor, ki volt a feltalálója?

3) Ki szerezte a Hunyadi László című operát?

4) Igaz vagy hamis:

a) Magyarországon az 1890-es évektől volt rendszeres rádió műsor.

b) A Telefonhímondót kezdetben csak a telefonnal rendelkezők hallgathatták.