Az első világháború (1914-1918)

Két katonai szövetség áll szemben egymással:

1) központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia + Törökország, Bulgária)
2) antant (Franciaország, Anglia, Oroszország + Olaszország, Románia, Egyesült Államok, más országok)

A háború fő következménye az lett, hogy a győztes hatalamak teljesen átrajzolták Európa (főleg a kontinens keleti, középső részének) határait. Lett néhány új, független állam: Finnország, Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt, magyarlakta területek kerültek Romániához és az újonnan létrejött Jugoszláviához és Csehszlovákiához. Több millió német került Lengyelországhoz és Csehszlovákiához.

Feladatok:

A háború alakulása 1914-ben. (forrás: Rubicon).

Moltke 1914-ben úgy gondolta, hogy míg Németország offenzívát indít Franciaország ellen, Szerbia és Oroszország feltartóztatása elegendő lesz a Monarchia ereje. Ferenc József birodalmának annyi időt kellett nyernie, hogy a francia (1) után a németek átcsoportosítsanak a keleti frontra. A valóságban azonban Oroszország mozgósítása  – Moltke tervével ellentétben – nem vett igénybe több hónapot, a Rennenkampf és Szamszonov tábornok vezette hadseregek már 1914. augusztus 17-én betörtek Kelet-Poroszországba, a váratlan (2) csak a nyugdíjból visszahívott Hindenburg tannenbergi (augusztus 28-30.) és Mazuri-tavaknál (szeptember 7-15.) elért győzelme állította meg. Hogy szövetségese válláról levegye a terhet, Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök egy északi irányú támadással gyakorlatilag mészárszékre vezényelte a Monarchia seregeit a túlerőben lévő oroszok ellen.

A Dankl és Auffenberg által vezetett csapatok felmorzsolódtak a hiábavaló támadási kísérletekben, miközben az (3)elfoglalták Lemberget, majd körbezárták Przemysl erődítményét, ahol mintegy 120 000 katona szorult a falak közé. Mivel Franciaországban a Marne mentén indított támadás (4), egyértelművé vált, hogy nyugatról a német és osztrák–magyar csapatok nem remélhetnek támogatást (két hadsereget még Tannenberg előtt (5) a német vezérkar). 1914 őszének végén Mackensen tábornok vezetésével Hindenburg felállított egy német hadsereget, ami sikertelenül támadta Varsót, majd Łódź mellett hatalmas veszteségeket okozott az oroszoknak, közben a Nádasdy-huszárezred Limanowánál december 18-a után véres csatában szorította vissza az oroszokat. Közben a cári hadseregek sikertelenül próbálták a bekerített Przemysl városát elfoglalni, aminek felmentésére a Monarchia vezérkara sorozatos (6) és hatalmas véráldozatokat hozó támadásokat indított, de a Kárpátok tövében megszilárdult a (7).

Illeszd be számok helyére a következő szavakat a megfelelő helyre: offenzívát (nagyobb katonai támadást), oroszok,  kapituláció (feltétel nélküli megadás), kifulladt, frontvonal,  meddő, átcsoportosított

I.

Olaszország belépése az I. világháborúba. (forrás: Rubicon folyóírat)

Olaszország 1882-ben Németország és a Monarchia oldalán kapcsolódott be az európai nagyhatalmi politikába – az így létrejövő katonai tömb volt az ún. hármas szövetség –, a mediterrán királyságban azonban idejekorán realizálták, hogy szövetségeseik érdekei csak részben összeegyeztethetőek a sajátjaikkal. Az olasz fél számára a „húzóerőt” egyértelműen a Német Birodalom gazdasági ereje és a kontinensen betöltött vezető szerepe jelentette, míg a Monarchiával hagyományosan borús viszonyban állt. Ennek okai részben a Risorgimento küzdelmeire vezethetők vissza – ti. Észak-Itáliában hosszú ideig a Habsburgok jelentették az olasz állam egyesítésének gátját –, de a mediterrán királyság birodalomépítő ambíciói is magukban hordozták a konfliktus lehetőségét.

Túl azon, hogy Ausztria tiroli és goriziai területein jelentős olasz ajkú népesség élt, melyet a nacionalista jelszavakat hangoztató Olaszország magába akart olvasztani, mindkét nagyhatalom az Adriai-tenger térségében és a Balkán-félszigeten kívánt továbbterjeszkedni, ahol – az 1878-as boszniai okkupáció után – a Monarchia került lépéselőnybe. Az is a hármas szövetség kötelékeinek szorosabbra fűzése ellen hatott, hogy az itáliai királyságban az egyesítés után is Cavour elgondolásai képezték a külpolitikai stratégia alapját, tehát a cél az egyensúly és a semlegesség megtartása maradt a nagyhatalmi konfliktusok idején. Annak ismeretében, hogy I. Umberto (ur. 1878-1900), majd III. Viktor Emánuel (ur. 1900-1946) az 1890-es évektől – Eritrea és Szomália déli részének megszerzésével, az etiópiai háborúval, és Líbia megszállásával – bekapcsolódott a gyarmati versenyfutásba, ez a taktika korántsem tekinthető meglepőnek.

Mindennek okán nem szorul különösebb magyarázatra az a tény, hogy a szarajevói merénylet (1914. június 28.) után Olaszország nem támogatta a későbbi központi hatalmak háborús terveit, hanem kifogásokat keresett – például annak kapcsán, hogy a Monarchia előzetesen nem tájékoztatta III. Viktor Emánuel kormányát a Szerbiának küldött ultimátum tartalmáról – a semlegesség megtartásához. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy 1914 nyarán még korántsem tűnt evidensnek, hogy az olasz fél cserbenhagyja korábbi szövetségeseit, és az antanthoz csatlakozik majd.

Olaszország hadba lépését – a kockázatkerülés szándéka mellett – 1914-ben a közvélemény és a politikai élet meghatározó alakjainak – például a korábban szinte teljhatalommal bíró ex-miniszterelnöknek, Giovanni Giolittinak – békepárti magatartása is elképzelhetetlenné tette, így a mediterrán királyság az erőteljes háborús sajtópropaganda ellenére is megőrizte semlegességét. Ez a döntés később – a frontok megmerevedése után – kedvező tárgyalási pozíciót biztosított Olaszország számára, ugyanis az egymásnak feszülő katonai tömbök igyekeztek túllicitálni egymást III. Viktor Emánuel megnyeréséért.

Ebben a versenyfutásban kétségkívül az antant hatalmak élveztek előnyt, hiszen a Monarchia aligha tehetett volna olyan – reális – ajánlatot, mely elnyeri az olasz fél tetszését: 1915 márciusában ugyan I. Ferenc József (ur. 1848-1916) már Trentino térségéről is hajlandó lett volna lemondani a korábbi szövetséges visszacsábítása érdekében, ám a brit és francia diplomaták ennél jóval kecsegtetőbb ígéretekkel szolgáltak. Az 1915. április 26-án megkötött londoni titkos szerződésben az antant Goriziát, Tirol déli részét, a dalmát partvidéket, az Adriai-tenger számos szigetét, az albániai Vlorë (Valona) kikötőjét és a felosztásra ítélt Török Birodalom egy szeletét is odaígérte Olaszországnak.

Feladatok

1) Melyik három ország alkotta a hármas szövetséget?

2) Melyik országhoz került az 1870-es években Bosznia?

3) Nevezzél meg két olasz uralkodót!

4) Melyik király idején kezdett el Olaszország afrikai gyarmatokat szerezni?

5) Ki volt az olasz király az első világháború kitörésekor?

6) Mikor volt a szarajevói merénylet?

7) Melyik idegen szó jelentheti azt, hogy rájöttek?

8) Igaz vagy hamis?

a) Gorizia a világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott

b) Az antant, annak érdekében, hogy Olaszország hadat üzenjen a Monarchiának, a Török Birodalom egy kisebb részét is odaígérték neki


Románia az első világháború után megszállja Erdélyt (feladatok)

1918 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának heteiben a megreformált, föderalizált birodalom vagy a Bécstől függő, de autonóm Erdély alternatívájával szemben az erdélyi románok elképzelései között egyre határozottabban körvonalazódott a Romániával való egyesülés lehetősége.

Az erdélyi román vezetők e sorsdöntő hetekben mindvégig szoros kapcsolatban álltak az akkor még ideiglenesen Iaşiban székelő román kormánnyal. Szorgalmazták a román hadsereg mielőbbi erdélyi bejövetelét, a kormány pedig instruálta őket a követendő taktikát illetően. Ion I. C. Brătianu, a legbefolyásosabb Kárpátokon túli román politikus azt javasolta az erdélyieknek, hogy mielőbb hívjanak össze egy népgyűlést – ennek ötlete egyébként már Erdélyben is felmerült –, amely kimondja a feltételek nélküli, dinasztikus alapon megvalósuló egyesülést. Az Aradon székelő Központi Román Nemzeti Tanács (KRNT) ennek megfelelően cselekedett, és 1918. december 1-jére „nemzetgyűlést” hívott össze Gyulafehérvárra. Egy bizalmas körlevélben megjegyezte: ez azért is szükséges, hogy elkerüljék a vitatott területek hovatartozását eldöntő esetleges népszavazást. Mindezzel párhuzamosan Erdély-szerte megalakultak a román nemzeti tanácsok és nemzeti gárdák, amelyek igyekeztek átvenni a helyi hatalmat a széteső magyar közigazgatástól.

Feladatok

1)       Melyik idegen eredetű szó jelentheti azt, hogy oktat, utasít?

2)       Ki volt Románia egyik legbefolyásosabb politikusa 1918-ban?

3)       1918 őszéig Románia déli része a központi hatalmak megszállása alatt volt. Melyik város volt ezalatt Románia fővárosa?

4)       Másold le az  igaz állításokat:

5)       - Magyarországon 1918 őszén román nemzeti tanácsok alakultak

- Az erdélyi románok ellenezték, hogy a román csapatok elfoglalják Erdélyt

- 1918 december elsején Aradon a románok nagygyűlést tartottak.

- A román politikusok azért akartak nagygyűlést tartani, mert így - reményeik szerint -  elkerülhették azt, hogy a vegyeslakosságú területeken népszavazáson döntsenek az emberek, hogy melyik országhoz akarnak csatlakozni.

forrás: Trianon 100

1918. november 9-én, két nappal az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezmény megkötése előtt, a román kormány ultimátumban szólította fel az ország területének mintegy kétharmadát megszállva tartó német csapatok parancsnokát, August von Mackensen tábornagyot, katonai kormányzót, hogy csapatai 24 órán belül távozzanak. Másnap elrendelték a hadsereg mozgósítását, és Románia újból belépett az antant oldalán a háborúba, amelyből hivatalosan az 1918. május 7-i bukaresti különbéke nyomán vált ki.

Napiparancsában I. Ferdinánd király harcra szólította fel a katonákat: „Bukovinai és erdélyi testvéreink hívnak titeket erre az utolsó harcra, hogy a lelkesedésetekkel vigyétek el nekik az idegen iga alóli felszabadulást.” Kiáltványt intézett a népéhez, amelyben kifejezte reményét, hogy hamarosan valóra válik az összes román egyesülésének eszméje.

A mielőbbi erdélyi bevonulásról szóló parancsot Constantin Prezan vezérkari főnök adta ki 1918. november 18-án; előző nap Franchet d’Espèrey francia tábornok, a szaloniki székhelyű Keleti Szövetséges Hadsereg főparancsnoka megadta az engedélyt a belgrádi fegyverszüneti egyezményben rögzített demarkációs vonal megszállására. „A hegyeken való átkelés – szólt Prezan parancsa – testvéreink kérésére és őfelsége a király parancsára történik. A cél a rend, a nyugalom, a lakosok életének és vagyonának biztosítása.”

A Keleti-Kárpátok hágóin átkelve a román haderő legelőször a Székelyföldre vonult be: november 26-án Csíkszeredát, december 6-án Székelyudvarhelyt, másnap pedig Sepsiszentgyörgyöt szállta meg. Marosvásárhelyen december 2-án, Brassóban 7-én jelentek meg a román katonák. December közepére a román hadsereg mindenütt elérte a Maros folyása mentén húzódó demarkációs vonalat. Annak átlépésére és az általa kijelölt stratégiai pontok, így például Kolozsvár megszállására Henri Mathias Berthelot tábornok, a Francia Dunai Hadsereg főparancsnoka – a román vezérkar kérésére – december 12-én, önhatalmúlag adott engedélyt. 

Franchet d’Espèrey 16-án megtáviratozta Berthelot-nak és a francia kormánynak is, hogy Berthelot túllépte hatáskörét, s hogy lépése összeegyeztethetetlen a belgrádi konvencióval. Mivel azonban a kormány nem reagált azonnal, Berthelot a román akciót a főparancsnok tilalma ellenére egyelőre nem állította le. Georges Clemenceau francia miniszterelnök állásfoglalása alapján végül december 22-én utasították Berthelot-ot a támadás leállítására, aki ezt csak 24-én továbbította a román parancsnokoknak, amikor a román katonaság már elérte Kolozsvárt, és aznap bevonult Erdély „fővárosába”.

A román hadsereg 1919 januárjában tovább folytatta előrenyomulását. Hadra fogható magyar hadsereg hiányában szinte  sehol nem ütközött szervezett ellenállásba, de ez nem is illett volna Károlyi Mihály miniszterelnök, majd ideiglenes köztársasági elnök pacifista elképzeléseibe. A párizsi békekonferencia meghívására várva Károlyi késlekedett a fegyveres honvédelem megszervezésével. 1919. január végétől engedélyezte ugyan a helyi jellegű katonai ellenállást, de a teljes fordulat csak március elején következett be, amikor is szatmárnémeti beszédében egy későbbi felszabadító háború lehetőségét is felvetette. Ekkor azonban – 1919. január végétől – már az egész történeti Erdély román megszállás alatt volt. A frontot a Vaskoh–Csucsa–Zilah–Nagybánya–Máramaros vonal mentén sikerült stabilizálni, a románok további előrenyomulási szándéka ellenére.

Az elfoglalt területeket a román hadsereg hadműveleti területté nyilvánította, és azonnal intézkedett a fegyverek beszolgáltatásáról. Szükségállapotot, sajtócenzúrát, éjszakai kijárási tilalmat és utazási korlátozásokat vezettek be. A vasutak, a posta és a távírók a román nagyvezérkar közvetlen utasításait hajtották végre, annak parancsnoksága alá tartoztak. Akik nem vetették magukat alá a parancsoknak, azokat katonai törvényszék elé idézték, a nem megfelelő magatartással vádolt tisztviselőket pedig 48 órán belül kiutasították az országból. Fokozatosan teret nyert az új román közigazgatás, átvették a hivatalokat. Hűségesküre kötelezték a köztisztviselőket, az állami alkalmazottakat, a tanárokat, tanítókat, ügyvédeket, bírákat, közjegyzőket. Aki ezt nem vállalta, elbocsátották állásából.

1)       Ki volt az első világháború végén  a) Románia királya b) Franciaország  miniszterelnöke  c) Magyarország miniszterelnöke

2          2)  Tedd időrendi sorrendbe:

a)       A román hadsereg bevonul Kolozsvárra

b)       A belgrádi fegyverszüneti egyezmény

c)       A román vezérkari főnök kiadja a parancsot Erdély megszállására

d)       Románia a világháború végén hadat üzen Németországnak

3)       Hogy mondod idegen szóval: háborúellenes, békebarát 



forrás: Trianon 100

IV. Károly (1877‒1922) osztrák császár és (1) király (1916–1918). Célja a háború befejezése volt. Titkos, de sikertelen (2) folytatott a franciákkal. Nem tudta megakadályozni az Osztrák–  (3) Monarchia összeomlását. 1918. novemberében lemondott az osztrák, majd a magyar uralkodói jogainak gyakorlásáról. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni  (4)  élére, de ezt Horthy Miklós magyar (5) megakadályozta.  A győztes szövetséges hatalmak (6) alapján (7) szigetére internálták. Elsőszülött gyermeke, (8) Ottó örökölte a magyar és osztrák uralkodói címet, de sohasem került  (9).

Helyettesítsd be következő szavakat: béketárgyalásokat, Habsburg , trónra, kormányzó, magyar, Magyar, Madeira,  Magyarország, döntése