A Feszty-körkép

a festő alkotás közben

120 m hosszú, 15 m magas, több mint kétezer figurát tartalmazó alkotás a honfoglalásról. Feszty Árpád festőtársaival három évig, 1892-1894 között dolgozott rajta.





Részletek:

FELADAT:

Feszty Masa: A KÖRKÉP ÉS ÁRNYÉKAI

Apám régen vágyódott Párist megismerni. […] Egyedül-e másokkal-e - nem tudom, - de vonatra ült és elutazott. Épp akkor volt Páris egyik erre alkalmas csarnokában kiállítva Detaille és Neuville egyik napóleoni csatáról festett óriás képe. Mikor a párizsi körképet meglátta, […] azonnal "rájött", hogy ilyen képet szeretne ő is festeni! Persze a saját kedvére valóan fenséges, hatalmas tájképet, óriási eget gomolygó felhőkkel; tengert sziklákkal... S ekkor hirtelen a Vízözön témája bukkant fel képzelete előtt.

    Annyira, hogy nem is tudott tovább maradni, másnap otthagyta Párizst és rohant haza, hogy Anyámnak, apósának és barátainak elbeszélje tervét. Ez is jellemezte őt, ezt is meg kell írni róla. Ezt a hatalmas közlékenységet, amely annyira más volt, mint azoké, akik úgy alkotnak, hogy begubóznak önmagukba és szinte titokban festenek, míg létre nem jő a tervezett alkotás vagy meg nem oldják, amit akartak. Számára azonban ingerlő és buzdító volt, ha érezte, hogy mások tudnak arról, amit csinál s várják és lelkesednek érte. Ezt a lelkesedést várta Anyámtól, aki szegény, átlátott rajta, mint az üvegen. Apám egyelőre őt szemelte ki lelkesítőül, és csakúgy áradozott: micsoda kép lesz!

Anyám még ennek előzetes ismeretében is latolgatva hallgatta a tervet. Tetszett ugyan neki, mert fenséges volt az elgondolás, de nem tudott lelkesedni, mert félt a nagy méretektől. S neki már más volt az ízlése, festői ösztöne, hiszen ő már jó tíz évvel később járt Münchenben, mint Apám. A művészi ösztönei és képzettsége mélyén áramló erők őt mindenképpen már a korszerűbb, a "festői" festészet felé vonták.

- Kérem - mondta - Árpád, gondoljon Paál Lászlóra, Mészölyre, a többiekre, mennyire intim az ő művészetük! Akkora arányokban, amekkorára maga gondol, nem lehet igazán művészit alkotni...

Apám dühbe jött, el volt keseredve. - Letöri szárnyaimat! - felelte haragosan.

Hát így kezdődött a Körkép, ilyen családi viharral! Apósához menekült ötletével. Ott már nagyobb sikere volt. Jókai fantáziáját egyenesen izgatta a méretek nagysága. Csak a téma nem elégítette ki:

- Szép, szép ez, Árpád, de gondold meg, hogy pár év múlva Millenniumot ünneplünk. Nem a magyar történelemből kellene a témát venned? Például mit szólnál hozzá, ha azt tanácsolnám, hogy a magyarok ezeréves bejövetelének megünneplésére fesd meg a "Magyarok Bejövetelét?"

Apám egy percig gondolkozott, azután összeölelte-csókolta Jókait és boldogan kiáltotta: - Nagyszerű, Pápikám! Megfestjük a Magyarok bejövetelét! Akármit beszél Rózsi, ketten vagyunk egy ellen. Mi győzünk! Viharos eget is festhetek, világító égaljával, hegyeket, völgyeket és nagyszerű magyar vitézeket. Köszönöm a gondolatot... miénk a világ, bátran előre!

Nagyapám ekkor már erősen foglalkozott "Levente" című drámájának gondolatával. Annak hasonló témája adták neki az ötletet a Körképpel kapcsolatban. Mindig úgy hallottam, hogy Munkácsyt is ő ösztökélte a Honfoglalás festésére. […]

1891 július havában már be is mutatta a Körkép első vázlatát, amit a munkácsi-völgyben futólagos helyszínrajz alapján festett. Ez az első vázlat általános örömet és bizalmat keltett munkája iránt. A művészi részre megvolt tehát a biztosíték. Akármennyire is nyilvánvaló lett később, hogy a kép mekkora buktatója lett Apám életének, látnunk kell azt is, hogy több dolog összejátszásának köszönhető, hogy éppen ezt a képet festette meg. […]

Apám nem ismert fáradtságot, időt és főképpen anyagi áldozatot, hogy a világon fellelhető összes adatokat fel ne kutassa. Át kellett tanulmányoznia a történelmi könyvek halmazát. Hónapokig ült budapesti és bécsi könyvtárakban […]

Hagyomány és történetírás akkor egyetértettek abban, hogy őseink a Vereckei-szoroson jöttek be az országba. A legelső volt tehát a történettudomány által leghitelesebbnek vélt táj szigorú és pontos felvétele. E célból tehát 1892 augusztusában Munkácsra utazott, ahol a volóci völgyben Kenderecske falu egy dombján vert sátrat a környékbeli ruszin falvak lakóinak nem csekély bámulatára. […]

Apám 1892 március havában fogott az égbolt megfestéséhez, amit emberfelettien megerőltető munkával két hónap alatt el is végzett. Csak ekkor látta kétségbeejtően irtózatos súlyával magára nehezedni az alakokkal még be nem népesített hatalmas vászonfelületet.

Természetes, hogy ilyen óriási munkának elvégzéséhez aránylag ily rövid idő alatt több kéz és több munkaerő kellett. […] A vászon mellett egy vasúti síneken gördíthető, tizenöt méter magas, több emeletre osztott állványról kellett festenie. Hogy mennyire tisztában volt feladatának kollektív mivoltával és milyen buzgón akart feladatának megfelelni, ezt az is mutatja, hogy most mégtöbb munkatársat választott maga mellé: Mednyánszky László, Spányi Béla, Ujvári Ignác, Vágó Pál, Pállya Celesztin, Olgyay Ferenc, Ziegler Károly, Barsy Adolf és Mihalik Dániel voltak ezek, akik aztán majdnem mindnyájan részt vettek a Körkép megfestésében.

1) Ki festette a „Magyarok bejövetelét?” (Feszty .....)

2) Ki volt Feszty apósa?

3) A következők közül ki festett honfoglalás témájú képet, vagy segédkezett annak megfestésénél: Mednyánszky László, Paál László, Munkácsy Mihály

4) Mi célból utazott Feszty Munkácsra a kép megfestése előtt?

5) A Feszty-körkép mely része volt a leghamarább kész?

6) Minek az évfordulója volt a 19. század végén a magyar Millennium?

A feladatban megtalálható szöveg eredetijét és más, a festménnyel kapcsolatos írásokat találsz itt: Magyar Elektronikus Könyvtár