Érted fiam (?): Török szultánok hadjáratai a 16. század első felében

A Zanza TV rövid összefoglalója (a videó végén, a negyedik perctől).

Feladat:

Török szultánok hadjáratai a 16. század első felében

A 16. század elején az oszmánok három kontinensre kiterjedő országának területe másfél millió km2 -t tett ki, népessége pedig 10–12 millió fő körül mozgott. Kincstára kimeríthetetlennek tetszett, hadseregét legyőzhetetlennek tartották. Miután I. Szelim szultán a század első két évtizedében szinte minden könnyebben elérhető területet meghódított a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjében, az 1520-ban trónra lépő Szulejmán új stratégiát választott: kelet helyett nyugat felé fordította seregeit, és megindította a „latin” Európa elleni hódító háborúkat.

Magyarország elfoglalása csak az első lépcsőfok lett volna grandiózus terveiben. A nándorfehérvári (1521) és a még fényesebb mohácsi (1526) diadal azonban megnövelte a szultán és a jó barát Ibrahim nagyvezír önbizalmát. Úgy határoztak, hogy nem bajlódnak az immár sajátjuknak tekintett Magyarország fokozatos megszállásával, hanem egyenesen a szomszédos, keleti Habsburg Birodalom ellen fordulnak, s egy csapásra megszerzik annak területeit. A Bécs elfoglalására indított 1529. és 1532. évi hadjáratok során azonban kiderült, hogy a szultán túlbecsülte erőit. Végül 1541-ben megszállta Budát és megszervezte az első magyarországi oszmán tartományt, hogy ellátó bázisait közelebb hozza Bécshez.

A Ferdinánd király és Szulejmán közti küzdelem következő felvonása 1542-ben és 1543-ban zajlott le. Először német birodalmi hadak ostromolták meg Pestet és vallottak csúfos kudarcot, a rákövetkező évben pedig a szultán indult ismét Bécs ellen, de nem tudott eljutni a vágyott városig. 1544-ben az eddigieknél is nagyobb hadi vállalkozás előkészítéséhez fogott, ám a következő év tavaszán ismeretlen okokból lefújta. A két nagyhatalom 1547-ben öt évre szóló békét kötött. Kiegyezésük és megosztozásuk Magyarország területén lassanként új pályára állította a keleti országrészt. A szultán által Szapolyai János Zsigmond gyámjául kijelölt Fráter Györgynek és Petrovics Péternek részt kellett vennie a török hadsereg ellátásában, és várak átadását is követelték tőlük. A sorsdöntő háború elmaradásával azonban Erdély és a Temesköz végül szerencsésen elkerülte a bekebelezést.