A forradalom kitörését követően Erdélyben a román-magya viszony megromlott. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a jobbágyfelszabadításról szóló törvény megkésett. Sok helyen elmérgesedett a helyzet. Mihálcfalván (ahol a Küküllő a Marosba ömlik) a román falusiak megtámadták a jobbágyok és a földbirtokos közti vitát kivizsgáló hatóságokat, a kirendelt székely határkatonaság a parasztok közé lőtt. Hamarosan általánossá váltak a román jobbágyok és a magyar hatóságok közi összetűzések. Az erdélyi császári csapatok főparancsnoka Puchner tábornok volt, aki ellenszegülésre biztatta az unióval (Erdély és Magyarország egyesülésével) elégedetlen szászokat és románokat.
Urban alezredes – a naszódi román határőrezred parancsnoka – augusztusban Bécsből utasítást kapott, hogy a megfelelő időben nyíltan lépjen fel a magyar kormánnyal szemben. Felfegyverezte és feleskette a császárra a hatáskörébe tartozó falvak eleve felizgatott népét. A parasztok megtámadták a nemesi udvarházakat, a református parókiákat. Elfogták, megverték, megalázták a nemeseket, papokat, tisztviselőket, még Wesselényi zsibói kastélyát sem kímélték. A lázadók elől a nemesek a városokba menekültek, a vármegyék és városok önvédelmükre igyekeztek nemzetőrséget szervezni. A nagyszebeni székhelyű Román Nemzeti Bizottság szeptember végére Balázsfalvára fegyveres román népgyűlést hívott össze. Ennek hatására, Avram Iancu vezetésével, megkezdődött a román fegyveres erő felállítása és román közigazgatás kiépítése Erdélyben, amit a császárhű katonai parancsnokság is támogatott.
Puchner császári tábornok elkezdte összevonni csapatait Szászföldre és lefegyverezni a magyar nemzetőrséget. Október 18-án Puchner kihirdette a hadiállapotot Erdélyben, a magyaroktól feltétel nélküli behódolást követelve. Puchner utasítására a román népfelkelők, a magyar nemzetőrségek lefegyverzése okán, megtámadták a magyar városokat, településeket.
 |
| A nagyenyedi emlékmű felújítás előtt. 1849. januárjában az Axente Sever által vezetett román parasztok több száz magyar polgári személyt mészároltak le. |
Az első román-magyar megbékélési kísérlet főszereplője Ioan Dragoș, a magyar országgyűlés belényesi képviselője volt, de sajnálatos módon nem járt sikerrel, sőt maga is odaveszett. Később, a Havasalföldről menekült román forradalmárok: Nicolae Bălcescu és Cezar Bolliac is közvetíteni próbáltak Kossuth és Avram Iancu között. Ez alapján született meg 1849. július 14-én a román–magyar Megbékélési Tervezet. Avram Iancu megígérte a semlegességet. Két héttel később a magyar országgyűlés elfogadta a románok elvárásait is figyelembe vevő Nemzetiségi törvényt, amelyet már nem sikerült alkalmazni a forradalom leverése miatt.
 |
| Nicolae Bălcescu, havasalföldi forradálmár |
Az első feladatot (elérhtő ITT) a következők oldották meg sikeresen.
A második feladat meg ITT és ők voltak a legyügyesebbek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése