Vértanúk - Szent Borbála

Borbála - legendája szerint a III. században élt szép és okos lányt apja egy lakótoronyba zárva őrizte. Titokban megkeresztelkedett, és a torony falába egy harmadik ablakot vágatott (ez a Szentháromságot jelképezte). Amikor apja erről tudomást szerzett, meg akarta ölni. Előbb a torony fala, majd egy szikla nyílt meg előtte, hogy elmenekülhessen. Ezért ő lett a bányászok védőszentje. A rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai sáskává változtak. Bebörtönözték, sokszorosan megkínozták. Egy alkalommal meg akarták vesszőzni, de a vesszők tollá változtak. Végül a tulajdon atyja fejezte le, akit ezért hazatérőben villám sújtott agyon. Ezért Szent Borbála a tűzérek védőszentje lett. Attribútuma: torony, toll, pálmaág (ez utóbbi a vértanúság jelképe). Ábrázolják még kehellyel és ostyával, ez utalás arra, hogy Borbála a "jó halál" védőszentje is. Utolsó kérése ugyanis az volt, hogy aki Krisztusnak és mártírjainak (vértanúinak) szenvedéseiről megemlékezik, az utolsó ítéletkor kegyelmet találjon. 

15. századi (késő gótikus) ábrázolások