Szászrégen

Szászrégen elhelyezkedése azon a területen belül, mely egykor Magyarországhoz, ma Romániához tartozik

Maros-Torda vármegye (az Osztrák-Magyar Monarchia korában)

Nevét a 13-ik században említik először REGUN alakban. Sokáig Torda vármegyéhez tartozott, majd az Osztrák-Magyar Monarchia idején Maros-Torda vármegyéhez. Évszázadokon keresztül német többségű település volt, a 20. században román többségűvé vált.

A belváros épületeinek nagy része az Osztrák-Magyar Monarchia korában épültek. Az ebből a korból származó képeslapok általában kétnyelvűek (német és magyar).


Szászrégen (akárcsak a többi erdélyi város) először az első világháború után került Romániához. Az új határokat az 1920-as trianoni békeszerződés szentesítette. Észak-Erdély 1940-ben négy évre ismét Magyarországhoz került. Majd a második világháború végén ismét Romániához.


Szászrégen legjelentősebb épülete az evangélikus templom. A középkorban épült, de azóta többször átépítették. Kezdetben katolikus templom volt, de a 16 században az erdélyi szászok többnyire evangélikusokká váltak.

 

A Városháza (németül: Rathaus) eklektikus stílusban épült. Homlokzatán szegmensíves és egyenes záródású  nyílások  vannak. A a középrizalitot egy volutás attika zárja le.

A "kis magyar világban" készült képeslap (1940-44)

Észak-Erdély Hitler támogatásával került vissza 1940-ben Magyarországhoz. Ez indokolja a horogkeresztes zászlók jelenlétét

Horthy Miklós Magyarország kormányzója volt a két világháború között és a második világháború idején

Református és katolikus templom - "a kis magyar világban" magyar zászló leng mindkettő tornyán

A feladat szövege:

A hajdani Szászrégen arculata hasonló volt a többi középkori erdélyi városéhoz. Utcái keskenyek, kanyargósak, csatornázatlanok, kövezetlenek, melegben porosak, esőben sárosak voltak. 

Eleinte a házakat fából és vályogból építették, szalmával és zsindellyel fedték be. Később - a többszöri tűzvész miatt - kő- és téglaházakat építettek, s ezeket bádoggal vagy cseréppel fedték be. A házak építésénél nem vették figyelembe az utcák esztétikai külsejét, így ezek girbegörbe alakzatot kaptak. A lépcsős építkezés következtében az egyes házak kiugrottak a sorból. Ezen összevisszaságon változtatott az 185í-es esztendő, amikor is a város főterét rendbe hozták, piaccá alakították át.91

Az 1848-as tűzvész után a város - főként a főtere - új arculatot nyert. Erről a városképről Hankó Vilmos, a Székelyföld bebarangolója és élményeinek megörökítője 1896-ban a következőket írja: „Szászrégen mintegy hatezer lakost számláló kis város a Maros jobb partján, egy lombos fáktól, gyümölcsösöktől zöldellő hegyoldal közepén. Díszes köz- és magánépületei, kimagasló fényes tornyai, párját ritkító szép nagy piactere, körülültetve hatalmas házakkal, palotákkal, nagyvárosi szabású vendéglői, szép kövezett utcái, pompás sétatere kellemesen lepik meg az átutazó idegent."92 (Hankó Szászrégenről alkotott benyomásai, leírása valójában csak a város főterére és sétaterére és nem a többi utcára jellemzőek.)

A XX. század második felében megváltozott a város arculata. Az 1950-es évek elején felszedték a főteret borító macskaköveket, parkot és aszfaltos utakat létesítettek. A parkot beültették díszfákkal, cserjékkel, virágokkal; sétányokkal, padokkal látták el, gyermekek részére játszóteret alakítottak ki, szökőkutat létesítettek. Főtere és utcái az évek során állandóan szépültek. Leaszfaltozták a város főbb útjait, valamint azokat, amelyek összekötik az ipari negyedel a város központjával. Gondot fordítottak a város közművesítésére, infrastruktúrája bővítésére. Új lakónegyedeket alakítottak ki többszintes tömbházak építésével, ezek azonban nincsenek összhangban a város régi arculatával.

Régen vegyes lakosságú város, románok, magyarok, szászok, romák és egyéb nemzetiségek lakják. A mai értelemben vett Régen közigazgatásilag 1926-ig két külön egységet alkotott, Szász- és Magyarrégent, emiatt külön szerepelnek e városrészek népességi adatai is. Népességükre vonatkozólag első adataink a Pragmatica Sanctio korából (1720-21) vannak. Ebben az időben Magyarrégenben a nyilvántartásban szereplő családok száma 38: 1 nemes, 26 zsellér és 11 egyéb; Szászrégenben a 191 családból 149 mezővárosi polgár, 30 zsellér és 12 más család volt.93 A hat évtizeddel későbbi népszámlálás már sokkal részletesebb és pontosabb adatokat közöl a települések népességére vonatkozólag. Az 1780-as években Magyarrégen jogi népessége 607 személy (313 férfi, 294 nő) volt. A férfiak foglalkozás szerinti megoszlása: pap - 2, nemes - 24, paraszt - 26, örököseik - 24, zsellér - 96, egyéb - 27; az 1-17 éves ifjak száma - 114. Szászrégen mezőváros akkori népessége: 2676 személy (1305 férfi, 1371 nő). A város lakosságát alkotó 667 család 554 házban lakott. A férfiak társadalmi megoszlása: pap - 4, nemes - 9, tisztviselő - 4, polgár - 352, paraszt - 33, a polgárok és a parasztok örökösei - 286, zsellér - 210, egyéb - 92; az 1-17 éves gyermekek száma: 315.94

A gazdaság fejlődésével Szászrégen lakossága háromnegyed évszázad alatt mintegy 1600 lélekkel gyarapodott. Lakóinak számarányát tekintve a XIX. század közepén a szászok voltak többségben. 1850-ben Szászrégen 4266 lakosából 2805-ön tartoztak a szászok közé.95 Az 1910-es népszámlálási adatok szerint Szászrégen lakossága a következőképpen oszlott meg: szász - 2994, magyar 2947, román - 1311, zsidó - 58.96 Idővel tovább növekedett a város lakóinak száma, ugyanakkor megváltozott etnikai összetétele. 1930-ban 9290 lakosából 1812-en románnak, 3570-en magyarnak, 2222-en szásznak, 1556-on zsidónak, míg 130-an egyéb nemzetiségűnek vallották magukat.97

A második világháború után mélyreható változások következtek be, tekintve a város lakóinak számát és nemzetiségi összetételét. Ez a változás a szocialista rendszer demográfiai politikájának, valamint a szászok és zsidók nagyarányú kitelepedésének tulajdonítható.

A város magyar lakóinak egy része Szász- és más része meg Magyarrégenben lakott/lakik. 1910-ben ők alkották Magyarrégen lakosságának többségét: 1610 lakosból 1340-en voltak magyarok.98 A két város egyesítése (1926) után egészen az 1960-as évekig a magyarok alkották Régen lakosságának többségét. Ezt az állítást igazolják az 1956-os népességi adatok. Ekkor a város 18091 lakosából 7032 román, 10011 magyar, 483 szász, míg 565 egyéb etnikumú volt.99

A magyarok számbeli gyarapodásához hozzájárult sok székely családnak a városban való letelepedése, főleg a második világháború után. 1978-tól kezdve azonban ellentétes folyamat kezdődött. Közülük sokan a Székelyföldre vagy Magyarországra települtek át.

Az 1992-es januári népszámlálás adatai szerint Régennek 39240 lakosa volt (Abafája és Radnótfája lakóit is beleszámítva), mely a következőképpen oszlott meg: 24601 román, 12471 magyar, 346 szász, 1822 egyéb. Vallási megoszlás szerint: 23 301 ortodox, 1274 görög katolikus, 8662 református, 4889 római katolikus, 80 unitárius, 279 evangélikus, 248 adventista, 59 baptista, 349 egyéb vallású, 73 ateista, 26 nem nyilatkozott.

Régebb jelentős volt az itt lakó zsidók száma. A hitleri haláltáborokba hurcoltatásukat és kivégzéseket kevesen élték túl. Akik megmenekültek, utóbb, mihelyt lehetőségük nyílt, kivándoroltak Izraelbe. Ennek tulajdonítható, hogy jelenleg a város lakói közül már csak négyen vagy ötön tartoznak ehhez a közösséghez. Egyéb nemzetiségek mellett népes roma közösség él, főként Abafáján. 1992-ben az 1822 más etnikumú lakosnak feltüntetettek túlnyomó többsége roma. Valószínűleg közülük sokan magukat nem romának, hanem egyéb nemzetiségűnek vallották. Említésre méltó még az itteni, kis számban élő örmény közösség is, pl. a Bodurjánok és Dajbukátok, valamint a vegyes házasságokból születettek, akiknek a száma ma már csekély.