Na, most beszélj!

Közlekedés – A BKK nem vállalhat felelősséget a renitens utasokért.

Ami tizenegy hét kikapcsolódás a gyereknek, az legtöbb esetben nem annyi a szülőnek. A szünidőben sok gyerek önállóan utazik, és a csellengő fiatalok száma is megnő a tömegközlekedési eszközökön. Milyen stratégiát érdemes kialakítani a biztonságos célba éréshez, mit érdemes tenni – és mit nem – például bedrogozott utasok láttán?

Idős férfi lehajtott fejjel szuszog egy ablak melletti ülésen, elbólintott a nagy melegben. A villamosvezető megérinti a vállát, mire felriad, körülnéz, és kásás hangon magyarázkodni kezd a hosszú útról, aztán fogja a táskáját, és nehézkesen lekászálódik a járdára. A vezető eközben már a villamoskocsi elején jár, bizonyára rutinosan felmérte, hogy az utasnak nincs szüksége további segítségre. A törékeny testalkatú, negyvenes nő végigsétál a kiürült szerelvényen minden végállomáson, szemrevételezi, nem maradt-e értéktárgy, szemét vagy eltakarítani való mocsok a távozó tömeg után. Már nyitja a vezetőfülke ajtaját, papírlap fölé hajol, adminisztrál. Hét perce van az indulásig.

Mikor kattan be?

– A mai napon nyolc óra ötven perc a munkaidőm – mutatja a papíron, majd széttárja a karját –, a gyerekeim közben egyedül vannak otthon. Az ebédet kikészítjük nekik, de nem tudunk mit csinálni a férjemmel, mert szükség van mindkettőnk keresetére. Vidéken élünk, ott talán a gyerekek is nagyobb biztonságban vannak. Én már nem jönnék vissza a városba lakni, kerülöm is a keményebb kerületeket, de ha húzósabb járatokra osztanak be, olyankor azért elég sok csellengő fiatalt látok. Múlt héten huszonéves srácok szálltak fel a villamosra, feltűnősködtek, két megálló között aztán bekapcsolták a hordozható hangszórót, üvöltött a zene. Megálltam, kértem, hogy kapcsolják ki, már nyílt is a bicska: „Na, most beszélj!” Persze belém fagyott a szó. A kolléganőmet nemrégiben úgy megütötték, hogy eltörött az állkapcsa. Az ilyen eseteknek következményük is van: helyszínelés, tanúk kihallgatása, de mi lesz aztán? Váratlan helyzetekben idő sincs gondolkodni, hogyan reagálj. A drogosok kiszámíthatatlanok: amelyik bóbiskol az egyik pillanatban, nem tudhatod, nem fog-e bekattanni, ha hozzálépsz, hogy leszállítsd. Legutóbb az utasok közül kértem meg két rokonszenves férfit, hogy segítsenek letenni a randalírozókat. De az utasokra sem számíthatok minden helyzetben, nem is lehet elvárni tőlük a segítséget. Már előre félek az ilyen esetektől. Egyre keményebb világot élünk.

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) válasza a helyzetre: az elmúlt években utasteret figyelő kamerarendszer került több mint ezer autóbuszra és trolibuszra, valamint száznál is több villamosszerelvényre. Miközben a BKK egyre több intézkedése növeli a biztonságérzetet a járműveken és az állomásokon, nem árt tudni, hogy a közbiztonságért nem a közlekedési szolgáltató felel. Mint ahogy nem vállalhat felelősséget az utazóközönség megnyilvánulásaiért sem, legyen bár szó tömegben nyomakodó dörgölőzőről (a frottőr kedvence a csúcsforgalom), szatírról, zsebtolvajról vagy akár csak a fűszeres ételek szerelmeséről, akinek jóízű falatozása láttán az egyik szomszéd nagyokat nyel, miközben a másik messzire húzódik a terjengő szagok elől. Mit lehet tenni, ha valaki bűncselekményt, szabálysértést észlel, esetleg agresszív magatartást tapasztal utazás közben? Először is érdemes körülnézni, található-e jegyellenőr vagy biztonsági őr a helyszínen, s ha nincs ilyen személy, még mindig ott a vezető, aki felszólíthatja a jármű elhagyására a közlekedési szabályokra fittyet hányó utast. Előfordulhat, hogy a járművezető nem tud érdemben intézkedni, az utasok azonban szintén segítséget kérhetnek a rendőrségtől vagy a mentőktől. Már ha van hozzá merszük, a legtöbben ugyanis inkább elfordítják a fejüket. A gátlástalanokat bátoríthatja mindennapi tapasztalatuk is: az utazóközönség kerüli a konfliktust, inkább átül vagy leszáll, és átmegy a következő kocsiba, ha elviselhetetlenné válik számára a feszültség, de nem szól be. Csak a fogai között morogja, hogy a vonaljegy áráért kockázat nélkül szeretne minél előbb célba érni.

A BKK szerint a felmerülő problémák kezelése elsősorban a bűnmegelőzéssel foglalkozó hatóságok feladata. Az ORFK nagy energiát fordít a biztonságot veszélyeztető tényezők feltárására, megszüntetésére, a közlekedési ismeretek bővítését pedig már gyerekkortól támogatja. Az iskola rendőre program célja kifejezetten a kisiskolások balesetmentes közlekedésének, szabálykövető magatartásának elősegítése. A kiskamasz a legveszélyeztetettebb és legsérülékenyebb résztvevője a tömegközlekedésnek, mert még nem érzi a rá leselkedő veszélyeket, és a figyelme sem mindig eléggé koncentrált. A fővárosi állatkertben rendezett szünidei sajtótájékoztatón Berzai Zsolt, az Országos Rendőr-főkapitányság Baleset-megelőzési Osztályának vezetője tanácsokat fogalmazott meg, míg az ORFK Bűnmegelőzési Osztályának munkatársa, Varga Balázs praktikus ötleteket adott a családok számára, hogy gyerekeik ne válhassanak bűncselekmény áldozatává. Az általános iskolásokat arra kérték, hogy ne bízzanak meg idegenekben (még ha kedvesek is), útbaigazítás céljából se menjenek el velük soha sehová, a kamaszok pedig jobban járnak, ha nem hivalkodnak az értékeikkel.


A cikk a Magyar Nemzetben jelent meg 2019. július 14-én. 


Feladatok:

1) Hogy mondod idegen szóval: engedetlen, ellenszegülő
2) Mivel fenyegetőztek azok a fiatalok, akik hordozható hangszóróval bömböltették a zenét?
3) Igaz vagy hamis?
    a) a férfi "aki kásás hangon magyarázkodott" vélhetőleg valamilyen rosszban sántikált
    b) Berzai Zsolt az ORFK-nál dolgozik
    c) a fiatalok maximum útbaigazítás céljából kísérjék el az idegeneket, ajánlotta Varga Balázs, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársa.