Kedves HATODIKOSOK! Először a szöveget kell alaposan átolvasni, közben megnézegetni a térképeket. Aztán 10 percetek van megoldani a REDMENTA tesztet. Aki nem oldja meg két próbálkozásból 100 százalékosan, lehet, hogy jövő órán felel ebből a leckéből. (kattints a REDMENTA szóra a teszt elkezdéséhez) A tesztet a mai nap folyamán kell megoldani.
 |
| A mai Spanyolország |
Az Ibériai-félsziget - Európa egyik déli félszigete, keletre tőle a Földközi-tenger, nyugatra az Atlanti Óceán található. Északi részén Pireneusok hegylánc húzódik, erről Pireneusi-félszigetnek is nevezik. Afrikától délen a Gigraltári-szoros választja el.
A népvándorlás viharai közepette előbb a szvébek, majd a frankok elől a Pireneusok déli oldalára menekülő vizigótok alapítottak államot Hispániában, akik idővel az egész félszigetet uralmuk alatt egyesítették. A Vizigót Királyság vesztére azonban a Földközi-tenger nyugati medencéjében hamarosan megjelent az iszlám, aminek terjesztői, az arabokkal szövetkezett mór és berber törzsek 711-ben kihasználták a Roderik (ur. 710-711) trónra lépése után keletkező hatalmi konfliktust, és partra szálltak Hispániában. Miután Tárik vezér seregei megsemmisítő vereséget mértek a vizigótokra, a félsziget jelentős része iszlám fennhatóság alá került, ráadásul az arabok hamarosan a Pireneusokon is átkeltek, mígnem 732-ben, Poitiers mellett a frank Martell Károly megállította előrenyomulásukat. Ezzel együtt a hódítók Hispániában sem végeztek „alapos munkát”, ugyanis az északi hegyvidékeken élő baszkok és Asztúria királyai mindannyiszor visszaverték őket, az évszázadok során pedig felcserélődött a kezdeményező és a védekező fél kiléte. A keresztény államok mind gyakrabban fogtak össze – sőt, III. (Nagy) Sancho (ur. 1004-1035) idején ideiglenesen egy kézbe is kerültek –, miközben a Córdobai Kalifátus egymással viaskodó apró emírségekre szakadt, melyeket az Almoravidák majd az Almohádok dinasztiája igyekezett egységbe kovácsolni.
A 11. század végén meginduló szentföldi keresztes hadjáratok aztán újabb motivációt jelentettek a kasztíliai, aragóniai, navarrai és katalóniai uralkodók számára: a spanyol győzelmek még 1085-ben kezdődtek, amikor VI. Alfonz (ur. 1065-1109) megszerezte Toledót, majd ezt követően az aragóniaiak hét évre birtokba vették Valenciát, 1118-ban pedig kiűzték a mórokat az északi Zaragoza városából. A következő jelentős siker az 1212-es esztendőhöz kötődik, amikor a keresztény királyok egyesült serege Las Navas de Tolosánál nyílt csatában döntő győzelmet aratott az Almohádok felett. Bár a diadal a spanyol államokat is kimerítette, annak jelentősége évtizedek után sem veszett el, ugyanis előbb Córdoba (1236), majd Sevilla (1248) is megnyitotta kapuit a spanyolok előtt, a portugálok pedig 1250-ben, Lagos elfoglalásával délen elérték a tengert. A mórok uralma a 13. század közepétől a félsziget délkeleti sarkában húzódó Granadára korlátozódott, ez az emirátus azonban még 250 évig dacolt a reconquista harcosaival.
 | ||
Az arabok által Ázsiában, Afrikában és Európában meghódított területek.
A szöveg forrása: RUBICON |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése