A forradalom kitörését követően Erdélyben a román-magya viszony megromlott. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a jobbágyfelszabadításról szóló törvény megkésett. Sok helyen elmérgesedett a helyzet. Mihálcfalván (ahol a Küküllő a Marosba ömlik) a román falusiak megtámadták a jobbágyok és a földbirtokos közti vitát kivizsgáló hatóságokat,
a kirendelt székely határkatonaság a parasztok közé lőtt. Hamarosan általánossá váltak a román jobbágyok és a magyar hatóságok közi összetűzések. Az erdélyi császári
csapatok főparancsnoka
Puchner tábornok volt, aki ellenszegülésre biztatta az unióval (Erdély és Magyarország egyesülésével) elégedetlen szászokat és románokat.
Urban alezredes – a naszódi román határőrezred parancsnoka – augusztusban Bécsből
utasítást kapott, hogy a megfelelő időben nyíltan lépjen fel a magyar kormánnyal szemben. Felfegyverezte és feleskette a császárra a hatáskörébe tartozó falvak eleve felizgatott népét. A parasztok megtámadták a nemesi udvarházakat, a református parókiákat.
Elfogták, megverték, megalázták a nemeseket, papokat, tisztviselőket, még Wesselényi
zsibói kastélyát sem kímélték. A lázadók elől a nemesek a városokba menekültek, a vármegyék és városok önvédelmükre igyekeztek nemzetőrséget szervezni.
A nagyszebeni székhelyű Román Nemzeti Bizottság szeptember végére Balázsfalvára fegyveres román népgyűlést hívott össze. Ennek hatására, Avram Iancu vezetésével, megkezdődött a román fegyveres erő felállítása és román közigazgatás kiépítése Erdélyben, amit a császárhű
katonai parancsnokság is támogatott.
Puchner császári tábornok elkezdte összevonni csapatait Szászföldre és lefegyverezni a magyar nemzetőrséget. Október
18-án Puchner kihirdette a hadiállapotot
Erdélyben, a magyaroktól feltétel nélküli
behódolást követelve. Puchner utasítására
a román népfelkelők, a magyar nemzetőrségek lefegyverzése okán, megtámadták
a magyar városokat, településeket.
 |
A nagyenyedi emlékmű felújítás előtt. 1849. januárjában az Axente Sever által vezetett
román parasztok több száz magyar polgári személyt mészároltak le. |
Az első román-magyar megbékélési kísérlet főszereplője
Ioan Dragoș, a magyar
országgyűlés belényesi képviselője volt, de sajnálatos módon nem járt sikerrel, sőt
maga is odaveszett. Később, a Havasalföldről menekült román forradalmárok:
Nicolae Bălcescu és
Cezar Bolliac is közvetíteni próbáltak Kossuth és Avram Iancu között.
Ez alapján született meg 1849. július 14-én a román–magyar Megbékélési Tervezet. Avram
Iancu megígérte a semlegességet. Két héttel később a magyar országgyűlés elfogadta a
románok elvárásait is figyelembe vevő Nemzetiségi törvényt, amelyet már nem sikerült alkalmazni a forradalom leverése miatt.
 |
| Nicolae Bălcescu, havasalföldi forradálmár |
Az első feladatot (elérhtő ITT) a következők oldották meg sikeresen.
A
második feladat meg ITT és ők voltak a legyügyesebbek: