Forrás: A romániai magyar kisebbség története tankönyv 74. oldal
Az Itáliából érkező I. Károllyal felgyorsul a városfejlesztő politika. Hatalmának megerősítésében az uralkodó a köznemességre és a jogait megvédeni akaró városi polgárságra számíthatott. Ennek fejében a településeknek városi kiváltságokat bocsátott ki, amelyek következtében ezek gyors fejlődésnek indultak. Ennek ellenére a magyar városok számban és fontosságban is elmaradtak a nyugat-európai településektől.
A legmagasabb rangú városok a szabad királyi városok voltak. Saját vezetéssel rendelkeztek, megválaszthatták a városvezetés tagjait és a plébánost, vásárokat tarthattak, vámokat szabhattak meg, várfalat építhettek. Erdélyben kezdetben csak Kolozsvár rendelkezett ezzel a ranggal. A bányászat fejlődése következtében a bányavárosok egyre fontosabbak lettek. Akárcsak a szabad királyi városok, saját vezetéssel rendelkeztek, saját maguk bíráskodhattak, várfallal vehették körül a települést. Abrudbánya, Kolozs tartoztak ebbe a várostípusba.
A legkisebb rangú városok a mezővárosok voltak. Az előbbi két várostól eltérően a földesuraiknak voltak alárendelve, és nem védte őket várfal. Ezek a városok – Bánffyhunyad, Zilah – a mezőgazdasági életben játszottak fontos szerepet. Gyors növekedésüket egy-egy piac- és vásártartási jog segítette elő. A városfejlesztési folyamatban, gazdasági szemszögből nézve, Erdély az ország nyugati vidékeihez képest nem bírt akkora jelentőséggel. Gyulafehérvár annak köszönhette fejlődését, hogy püspöki székhely volt, Torda és Dés pedig annak, hogy sóbányák közelében helyezkedtek el. A székelyek városai nem fejlődtek ki fontos gazdasági központtá. A szászok betelepítésével az erdélyi városfejlesztés felgyorsult, két nagy városuk, Brassó és Szeben, a távolsági kereskedelemben elfoglalt helye miatt vált fontossá.
 |
| Erdély a Magyar Királyság keleti részén terült el, élén egy vajda állt, akit a király nevezett ki. Sötét zölddel a Székelyföldet látod. |
REDMENTA TESZT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése