VI. oszt. - A nagy francia forradalom

A FRANCIA TÁRSADALOM

A francia királyság a 18. századi Európa egyik legnépesebb és leggazdagabb országa volt. A francia társadalmat három rendbe sorolták. Az elsőbe a papság, a másodikba a nemesség tartozott. A harmadik rendet a vagyonos polgárság, a nincstelen városiak és a vidék parasztsága alkotta. A politikai hatalmat a papi és nemesi rend tartotta kezében. A gazdasági élet főszereplőjévé viszont egyre gyarapodó vagyonával a polgárság vált.

A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI Az 1780-as évek vége felé a francia állam fizetésképtelenné vált. Ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt hatalmas méreteket öltött a korrupció*. A nagy hasznot hozó állami megrendelésekhez a magas rangú hivatalnokok megvesztegetésével lehetett hozzájutni. Másrészt a folyamatosan háborúzó francia királyságnak állandóan nőttek a hadikiadásai. Az észak-amerikai gyarmatok függetlenségi háborújának támogatása és a hadiflotta fejlesztése végleg kiürítette az államkincstárt. Súlyosbította a helyzetet, hogy több éven át rossz volt a termés. Az emberek éheztek. A királynak, XVI. Lajosnak pénzre volt szüksége. Ehhez emelnie kellett volna az adókat. A papság és a nemesség hallani sem akart arról, hogy megszüntessék az adómentességüket. A város szegényei és a vidék parasztjai pedig már nem bírtak el több terhet. Újabb adókat tehát csak a vagyonos polgárokra lehetett kivetni. Ők viszont ennek fejében politikai hatalmat követeltek. Ebben a helyzetben az uralkodó arra kényszerült, hogy 1789 májusára összehívja a rendi gyűlést. A korlátlan királyi hatalom időszakában 175 éve nem volt erre példa.

A FORRADALOM KITÖRÉSE

A polgárság elérkezettnek látta az időt arra, hogy a gazdasági hatalom mellé megszerezze a politikai hatalmat is. Képviselőik forradalmi tettre határozták el magukat. Arra hivatkozva, hogy a nemzetnek több mint 90%-át ők képviselik, a rendi gyűlést nemzetgyűléssé alakították át. A nemzetgyűlés azt tűzte ki célul, hogy alkotmányt ad Franciaországnak.

A papság és a nemesség – élükön az uralkodóval – természetesen megpróbálta megakadályozni az alkotmányozás folyamatát, azaz a polgárság hatalomra kerülését. A király ezért megpróbálta feloszlatni a nemzetgyűlést.

Amikor ennek hírét vették Párizsban, 1789. július 14-én a feldühödött tömeg lerombolta a királyi hatalom gyűlölt jelképét, a Bastille-t (básztij).

Vidéken éhséglázadás söpört végig. A parasztok felgyújtották a kastélyokat, és tucatszám ölték meg a nemeseket.

Az eseményektől megrettent király, a papság és a nemesség rádöbbent arra, hogy ez már nem lázadás, hanem forradalom. Ezért lemondtak kiváltságaikról. Így megszűnt a nemesi adómentesség, a papi tized és a robot. Az amerikai Függetlenségi nyilatkozat mintájára megszületett az Emberi és polgári jogok nyilatkozata, amely a készülő alkotmány alapelveit határozta meg.

A KIRÁLYSÁG BUKÁSA

A király nem akarta, hogy életbe lépjen az alkotmány. Ezért végső kétségbeesésében megpróbált elszökni az országból, ám a belga határ közelében felismerték, és visszavitték Párizsba. Ekkor már nem tehetett mást, aláírásával szentesítette az alkotmányt. Ez azt jelentette, hogy a hatalom a polgárság kezébe került.

Az 1791-es alkotmány a népfelség és a hatalommegosztás elvén nyugodott. Kimondta, hogy a hatalom legfőbb birtokosa a nép. Az alkotmány értelmében a törvényhozó hatalom a nemzetgyűlésé, a végrehajtó hatalom a király által kinevezett kormányé lett. A bírák pedig nem függtek a másik két hatalmi ágtól. Ezzel Franciaország alkotmányos királysággá vált.

Az európai uralkodók döbbent félelemmel tekintettek Franciaországra. Úgy gondolták, hogy katonai erővel tiporják le az új Franciaországot.

Titokban erre kérte őket XVI. Lajos is. Az uralkodó ugyanis abban bízott, hogy az új Franciaország hetek leforgása alatt elveszíti a háborút. Ezt követően pedig sikerül majd visszaállítania a régi, forradalom előtti hatalmát.

A rövidesen kitörő háború azonban beláthatatlan katonai és politikai következményekkel járt. A katonai vereségek hatására Párizsban újabb tömegmegmozdulásra került sor. A nép benyomult a királyi palotába, XVI. Lajost letartóztatták, és börtönbe zárták.

1792 szeptemberében a francia seregek megvívták első győztes csatájukat. Amikor ennek híre megérkezett Párizsba, az új törvényhozás, az ún. Konvent első rendeletével kikiáltotta a köztársaságot.

A FORRADALMI FRANCIAORSZÁG NEHÉZSÉGEI
A köztársaságnak egyszerre kellett szembenéznie súlyos belső problémákkal és külső támadással.

A belső nehézségeket főként az élelmiszerhiány és a magas árak okozták. A nyomorgó városi szegények tömegmegmozdulásokkal fejezték ki elégedetlenségüket. A parasztok földosztást követeltek. A helyzetet tovább súlyosbította a régi rend támogatóinak lázadása, akik a király fehér zászlaja alatt gyülekeztek. A forradalom hívei vörös lobogóval vonultak hadba. Franciaország polgárháborúba* süllyedt.

Szinte egész Európa szövetkezett Franciaország ellen. A francia köztársaság katonái óriási túlerővel néztek szembe. Az angolok elérkezettnek látták az időt arra, hogy leszámoljanak a tengeri uralmukat veszélyeztető Franciaországgal. A kontinens uralkodói pedig a forradalmi eszmék terjedésétől tartottak. Még inkább megrémültek, amikor 1793 januárjában az új nemzetgyűlés halálra ítélte és kivégeztette XVI. Lajos francia királyt.

A külföldi támadók elleni harcban született egy dal, a Marseillaise (márszejez). Azért nevezték így, mert először Marseille (márszej) város önkéntesei énekelték. Az ének szájról szájra szállt, és rövidesen ezt dalolva indultak rohamra a francia katonák. Így keletkezett Franciaország himnusza.

REDMENTA TESZT

Este negyed 9-ig a következő hatodikosoknak volt türelme addig oldani a tesztet, amíg száz százalékos lesz. Természetesen most is volt akinek elsőre sikerült. Gratulálok!